Cirógat még a bágyadt napsugár,
az orvosok tanácsait betartom,
sétálgatok a fák között a parton,
hol rajtam kívül most madár se jár.
Varázslatot bocsát ma rám a lomb:
sok rőtarany levél, meg barna, sárga,
s míg bámulok az őszi tarkaságra,
el is hiszem, hogy ébren álmodom.
Mit érdekel, ha vége lesz a nyárnak,
nem kell harangot félreverni még!
A nagy hajók mind tőlem messze járnak,
de úgyse vágyom útra kelni rég.
Az élet szép, amíg tart, épp olyan,
akár az itt hömpölygő vén folyam.