De jó, ha egyszer újra
ülünk csak összebújva,
miközben nézzük egymást boldogan,
a két szemed tükrében,
ma éppen úgy, mint régen,
még felfedezni vélem önmagam.
De félek, hátha holnap
a kórterembe tolnak
műtét után, ha fekszem ágyamon,
a két szemed tükrében,
mi fel-feltűnik nékem,
az semmi más, csupán a szánalom.
