Megírtam én az x-edik szonettet,
nem is tudom, miért, hisz annyi sok van,
de lelkem, ott a jambikus sorokban,
akár a tűz, lobog, ha észrevetted.

Ne mondja senki rám: a munka rabja,
ezért gyötör csupán a félelem ma.
A számozás lehet talán dilemma,
a rómait cseréljem át arabra?

Kitart a visszarévedés a múltra,
a láng lovagjaként csak írok egyre,
a torkomon ma már a sör se megy le...

Minek ledőlni hát a kocsmapultra?
Ha Full a verseim fogadni képtelen,
motorra szállok és irány a végtelen.