Ma egyre jobban arra vágyom olykor,
ha munkatársaimmal útra kelnék,
ne lenne az csak évek óta emlék
a régi vontató-, s a gőzhajókról.

A cég felett is elrepült az élet,
ha áru nincs, a rozsda vár uszályra.
Nem érdemes, hajózni sem muszáj ma,
ha hírnevünk örökre semmivé lett.

De hébe-hóba éjjelente mégis
öreg hajók dudálnak álmaimban,
forogni kezd a nagy lapátkerék is,

kabin falán a strázsatábla kinn van,
egyenletes morajra vált a főgép,
s az ismerős parancsnok úr előlép.