Még január van
Még január van, a fákon
zúzmara hízik az ágon.
Fázik a kéz meg a láb.
Sütne a nap legalább!
Másnap, ahogy fia ébredt,
kérdi anyát, feketébb lett
mára az ég, s kitekint,
hull-e a hó odakint?
Mert neki úgy igazán jó,
csúszik az úton a szánkó,
néha, ha felborul is,
lesz kacagás, de muris.
Hagyd, fiam, itthon a párnád,
most gyalogolsz, ovi vár rád!
- Mondd, mikor ér, anyu, már
véget e csúf január?
|
|