Odalent,  a cigánysoron
nagy a sírás, rívás,
szomorú ott még az ég is,
haldoklik a prímás.
Vén kezeit összetéve
sóhajt fel az égre:
én Istenem, gyógyíts meg,vagy
szabadíts meg végre…

Egyezséget csináltunk, de
nem volt jó a vásár.
Mindent, ami ért valamit,
ott feledtél másnál…
Nekem abból nem jutott más,
csak inség meg bánat,
jaj, de nagyon megbüntetted
velem az anyámat…

Rossz voltam én életemben,
csaltam, ittam, loptam.
Azt hittem, az élet örök,
s lám, mégis elkoptam..
Mások pénzét, más vagyonát
hegedűvel húztam,
becsaptam azt, kit lehetett
s én mindig megúsztam.

Nem törődtem feleséggel,
s éhesek a rajkók.
Rongyos cigánygyerek előtt
csapódnak az ajtók…
Én nem adtam, s más sem adott
falatot sem nékik,
ne engedd hogy életüket
így koldulják végig..

Öreg az én édesanyám,
nézz le néha rája.
Még télen sincs cipő rajta,
s rongyos a ruhája.
Tegyél néki néha napján
az asztalra enni,
s tégy kabátot vén hátára
a templomba menni.

Feleségem, szegény asszony,
jobbat érdemelne.
Eljárna a templomodba
vasárnap, ha merne.
Viseli az én vétkemet,
mintha övé lenne,
attól fél, hogy elkárhozna,
ha oda bemenne.

Adjál néki jobbat, mint én,
Istenfélő embert,
Olyat aki két szeméért
átuszná a tengert.
Adjál, uram, szárnyat neki,
úgy mint a madárnak,
vagy hűs szívet, ne érezze
melegét a nyárnak…

Odalent a  cigánysoron
meghalt a vén prímás.
Soha többé nem hallatszik
a hegedű sírás…
Pedig sír az…hegedűvel
kísérte az égig,
az, aki a züllött útján
kezét fogta végig…