Te vagy minden reménységem,
Szívem csillaga vagy fenn az égen,
S ha lehullik az a csillag,
Nem baj, én azt számon sosem kérem.
Megölellek, megcsókollak,
Úgy engedlek szabadon majd téged,
Mint a fecskét, ifjúkorán,
Repülj, fecském, vigyen szenvedélyed...

Messze mentél, ugye, nagyon,
Utadról már nincsen visszatérés.
Nem csábít már kora tavasz,
S a szívedben megszűnt minden érzés,
Ám az enyém itt feledted,
Megszakadva, s magas lánggal égve,
Könnyes szemmel kisérem az
Eltávozó lelked fel az égre...