Tudsz-e még, élet, kacagni rajtam?
Gúnyodban, tréfádban nincs hiány!
A pódiumon csak élni akartam,
Mint gyerekmesében a hableány...
Csillagot ígértél. Harsogó tapsot!
Vidámabb darabban főszerepet,
Jól eljátszottam, hát miért hagysz ott
darabban, mint egy kőcserepet?

Volt primadonna. Szerelmes hős is 
Ment már halálra ellened,
Hajára zuzmarát szórt már az ősz is,
S nem tudta legyőzni szellemed.
Gőgös vigyorral szultánként ültél
A vérpiros, selymes balkonon,
S míg ömlő véremben kéjjel fürödtél
Szarkaláb nyílott ki arcomon.

Kacagj, csak élet, kacaghatsz rajtam,
Bolondos kedvemben nincs hiány,
A primadonnádat  elzavartam,
Most kardot markol a hableány!
Élére állok én holnapomnak,
Vérvörös alkonyban lángolok,
A tapsok, a harsonák most nekem szólnak,
Mert megtörni alattad nem fogok...