Valahol kopognak. Az őrjítő mélyben
A pokol kapuját nyitják ma éjjel,
Eladott lelkeket dobnak a tűzre,
Égjenek! S jönnek a varjak a bűzre...
Közömbös lelkek, elfásúlt szívek,
A keresztfa lábától nem-hívő hívek,
Mekkora lakomát csapnak itt nektek!
De jó lesz nekem ha mellettem lesztek...

Gyertek, hű barátok, mennyegző készül,
S nem lehet vígasság barátok nélkül,
Útban a vőlegény négylovas csézán,
Gyászmenet kíséri mogorván, némán,
Fekete vasárnap alkonya lángol,
Amíg az ördög a menyegzőn táncol,
Holnapra, barátok, üszkösek lesztek,
És én is ott leszek, de jó lesz nektek!

Az ablakon kopognak, hirtelen félek,
Jól tudom ki az, de mégis remélek,
Kacagva, gúnyosan áll ott az éjben,
-sakáli vonyítás tölti meg lényem-
Fénylik a fekete menyasszony csokor,
Holló a násznép, s új otthonom pokol,
Lejárt az alku, s bár mit sem kértem, 
Fizetek, főúr, jöhettek értem...