Ismeretlen Ismerős
Talán egyszer találkoztunk
Már valahol te meg én,
Rongyos kabát lógott rajtad,
Rókaprém volt az enyém...
Vagy talán egy színház előtt,
Fehér szegfű frakkodon,
Tőlem vetted potom áron,
S írigykedtem sorsodon...
Talán egyszer szembe ültünk
Egy robogó vonaton,
S készségesen cipelted a
Leszállásnál csomagom...
Vagy egy díszes étteremben
Te hoztad ki vacsorám,
Néhány fillért adtam, pedig
Telt volna többre talán...
S itt, a Fullon, egy-egy versed
Könnyet csal vagy nevetést,
S ha tudnám, Te voltál pincér,
Képzeld a meglepetést...
S ha az a rongyos kabát tudná,
Művészetét tisztelem,
Nem is tudom hogy takarnám
Zavarom el hirtelen...
Talán egyszer találkoztunk
Valahol már Te meg én,
Ismeretlen ismerős vagy,
S közös sorsunk a remény...
|
|