Öregapó handlézik hogy egy micsoda kell neki,
Ami volt rég elvesztett, de újra pénze nincs neki.
Síránkozott, oly kopott lett, mint télen a tar bokor,
S úgy fogyott mint Balázs napkor fogy egy egész pince bor.

A fiai találgatták, mi lehet e micsoda,
Azt mondja az egyik menye, hogy hát tudja a csuda.
Adjatok egy kis pénzt neki, s küldjétek a vásárba,
Hadd vegye meg amit akar, nincs az ajtó rázárva.

Fel is vidult öregapó, mellényt dobott vállára,
Hetykén, legény módra indult fütyülve, a vásárba.
Nézelődve jobbra balra, ezt is, azt is felvette,
Mézeskalács szívet talált, s egy vénasszonyt mellette.

Haza is ért vacsorára, de bizony nem egyedül,
Mellette egy öregasszony tarka kendőben feszült.
Öregapó, mi van kenndel, ez volt az a micsoda?
Ez, de olyan régen volt már, nevét tudja a csuda.