Állok a színpadon vége a darabnak,
Egy búcsú ölelés barátnak, haragnak,
S utána elválunk, erre te, arra én,
Kialudt szerelmünk pislogó lámpafény...

Tegnap még szemedben báj dala harsogott
Szivárványt felettünk ébredő nap fogott,
Én halva feküdtem, hogy sírtál, Orfeo!
Elnémult zokogás, nézd hogy hull rád a hó...

Indulj hát, szerelmem, vidámabb játszma vár,
Jaj, ha az utolsó szívdöfés jönne már...
Jól tudom, lesz bennem ezernyi könnycsata,
Jó lenne elmenni, nincs hova, nincs hova...

Itt állok egyedül, nem ég már lámpafény,
Halottas arcomat nem rejti már a krém, 
Sejtem a létedet, szemed még visszanéz,
S érzem a karomat megfogta Szókratész...