Valahol sír...
Valahol sír egy régi tangó, A virágzó akácfák alatt, A lángoló csókok emlékéből, Már csak e régi dal maradt. Egy lehulló csillag simogatja Ölelés hervadó nyomát, Valahol siratja a tangó, A pohár bort s egy kicsiny szobát...
Valaha nyári éjszakákon, Holdfényben bolyongtunk te meg én, S a szendergő Duna partját járva, Hullámzott bennünk a remény. És lám, álmunk mégis semmivé lett, Mást vittél az oltár elé, S amíg szép menyasszonyod nézed, Indulok én is hazafelé...
Valahol sír egy régi tangó, A virágzó akácfák alatt, A szememben égő csillagfényből Bizony már semmi sem maradt, Bár itt él még ez a régi emlék Bennem, egy lakatlan szigeten, Szürke hajamon, mint a fákon, Zúzmara terül el szívemen...
|
|