Oly keserű a gyűlölet szívedben,
hogy inkább könnyekbe fojtod
egyre halványabb napjaidat,
semmint egy boldog pillanatot
észlelj fáradt arcomon?
Lám, milyen szépen nyílik
a szarkaláb ajkam körül,
mosolyomnak tán a nyár is örül,
s illatozik még egy árva rózsa
mielőtt az ősz elherdálja a tavasz gyümölcsét,
emléked foszlányait kéjjel tépi szét,
s egy hajnalban nagy pelyhekben hullik majd a hó.
Új tavasz itt már nem várható...