Juci néném kicsi földjén
zöldelett a petrezselyem,
sárga répa, friss saláta
olyan puha, mint a selyem...
Zöldborsó csüng nagy csövekben,
ha nem látnád, el sem hinnéd
s Juci néném büszekségét
megnézheted! Meg, a dinnyét!

Híre járt a dinnyeföldnek,
magasztalták hét határban,
reggelinél, vacsoránál,
egy téma ment a családban.
Ilyen céklát! Ilyen hagymát,
ha nem látnád, el sem hinnéd
s Juci néném büszekségét
megnézheted! Meg, a dinnyét!

Zongoraszó símogatta
a sok paradicsom szárát,
csorgatta is minden szomszéd
írigykedve rá a nyálát.
S mily uborka, milyen paszulj,
ha nem látnád, el sem hinnéd
s Juci néném büszekségét
megnézheted! Meg, a dinnyét!

Egy nap aztán megsokkalta
szomszédja s a rokonsága,
dicsekvő-fát megvakarni
nem hajolt le senki ága!
Úgy ment ott már a mellverés,
ha nem mondanám, el sem hinnéd
Juci néném büszekségét
megátkoznád! Meg, a dinnyét!

S egy gyönyörű nyári napon
mosolyogtak rám a dinnyék,
s az ördög is mosolygott rám:
mi lenne, ha mind elvinnék?
Óriási ötlet támadt!
Olyan hogy azt el sem hinnéd!
Elviszem a büszekségét,
Mind egy szálig el! A dinnyét!


Másnap reggel tököt vettem,
nem is egyet, hanem százat,
s úgy gondoltam, Juci néném,
befogjuk mi még a szádat!
Összeszedtem mind a dinnyét,
oly finom, hogy el sem hinnéd!
S tököt raktam a helyükbe,
Juci néném! Ehetsz dinnyét...

Véget ért a dinnye mese,
tökös rétest sütök máma,
meghívtam ám Juci néném,
jőjjön hozzánk vacsorára!
Mondom neki, rétest sütök,
olyan finom, el sem hinnéd!
De ha nem jó tökösrétes,
Édességnek hozzál dinnyét...