Fegyverszünet
Nos, megmondod már, hogy lesz majd tovább?
Belelökjük a jövőt a kútba rágalmaddal együtt,
Vagy csak a múltadnak szántad ezt a sorsot?
Az én orrom alá hiába törsz ma borsot,
Ha már a régen eltemetett sérelmeket szedjük,
Lökjek én is egy párat idébb-odább.
Önts tiszta vizet, ne hozd a szennyest vissza,
Bár iszapos emlékeden kinyílt néhány tavirózsa,
-Még a pocsolyát is széppé tudod tenni, -
És farkas mivoltodra bárány mellényt venni,
Pedig tudod, ekkora gőg sohasem visz jóra,
Úgy kivájja lelkem, mint a bélgiliszta...
Tudd, nekem is fáj, ám ma inkább szokás,
Ó, de régen elfeledtem a nyugalmat, a csendet,
Csak szél tépett ágak kopogását hallom,
Léptek törnek ágakat földre hullott gallyon,
S amíg szíved a hímes-ujjú dolmányodba rejted,
Minden szavad rajtam egy mély tengelynyomás...
Nos, megmondod már, hogy lesz majd ezután?
Ha itt maradsz, csak úgy maradj, hogy nem távozol soha,
S ha elmész, úgy menj el, hogy örökre mentél,
Én kútba dobok mindent, ami még itt bent él,
És letiporlak, elfeledlek, elsiratlak, noha,
Tudom, pillanatnyi fegyverszünet csupán...
|
|