Hiába vágyom, amit nem lehet,
Mosolygó arcod őszi szél helyett,
Nem jöttél ma sem, s most itt, egyedül,
Kerül az álom, szinte elfeled.

Az alkonyt nézem és találgatom
El tud merülni úgy a bánatom,
Ahogy a tóban süllyed el a nap.
Tüzed kiégett, s nem kell szánalom...

Ó, ha csak egyszer tavasz lenne még,
S a tűzre lehelne, mely bennem ég,
Fellobbanna tán szívemben a fény.
Nem lesz több tavasz...s az őszből, jaj! Elég.

Hiába vágyom, amit nem lehet,
Szép, rózsás arcot szarkaláb helyett,
Ifjúságom már régen elhagyott.
Hópelyhek szállnak ősz hajam felett...