Gyuszika elveszett II.

-Hát ez meg ki? - Kérdezte az asszony, amikor a cigány belépett Gyuszikával a szegényes, de tiszta házba.
-Nem látod? Egy gyerek.
-Azt látom, de kié?
-Nem tudom.
-Mi az hogy nem tudod? Hát hol szerezted?
-Az utcán találtam. Eltévedt, nem tudja hol lakik.
-Hát én mit csináljak vele?
-Mit csináljak, mit csináljak, semmit se mit csináljak, hát mit csinálsz a tieiddel?
-Hát...megetetem őket, aztán már tudják a többit.
-No akkor ezt is etesd meg.
-De hiszen nem is a megetetés a baj, a szülei biztosan keresik. Vagy árva? - Kérdezte az asszony ijedten.
-Nem árva, vannak szülei. Molnár Gyuszi a neve.
-Már pedig ha itt találják meg bajba keveredünk. Majd még azt mondják a rendőrök mi csaltuk ide.
-Azon te ne aggódj, majd én elintézem. Elmegyek a rendőrségre és bejelentem hogy a gyerek itt van. Valaki majd csak eljön érte.
-A rendőrségre?! De hisz ott szóba sem állnak veled!
-Már mért ne állnának szóba? Tisztességes munkásember vagyok, adót fizetek, vagy nem? Na, ne járjon annyit a szád, hozd ki a tiszta ingem, így nem mehetek oda.
Aztán nekem el ne punyéld ezt a gyereket, mert akkor tényleg bajba kerülünk. De a tieidet sem amíg ez itt van, nincsenek az ilyen gyerekek ahhoz hozzászokva.
Gyuszika nagy érdeklődéssel figyelte a vitatkozókat. Tudta, hogy róla beszélnek, bár nem értette miről van szó.

-Báci, kéjem mi az hod elpunélni?
-Az azt jelenti, megverni.
Gyuszika ijedten nézett rá.
-De én nem voltam jossz!
-Tudom és nem is akar megverni senki.
-A te fiaid josszak voltak?
-Miért?
-Mert azt mondtad, nem kell punélni őket amíg itt vadok.
-Néha rosszak, nem fogadnak szót. Olyankor az anyjuk közéjük vág egy kicsit. De nem mindig sikerül, mert legtöbbször elszaladnak.
-Ész ők isz elvesznek?
-Á, dehogy, csak itt az udvaron szaladnak el.
-Moszt isz az udvajon vannak?
-Igen, kint játszanak.
-Játszhatok velük?
Az ember elgondolkodott. Kiengedje? Ugyan kinek árthat vele, addig sem aggódik a kisöreg.
-Játszhatsz. De nem menj el sehova innen, érted? Mert akkor tényleg nem talál meg anyád.

Gyuszika kilépett az udvarra. Nagy udvar volt, tele tyúkokkal, libákkal. Azok gágogva szaladtak szét az ajtónyitásra. Az udvar hátuljában négy-öt fiúcska meg egy kislány játszott egy kutyával.
-Jajjj, kutusz! - örült meg Gyuszika és már szaladt is feléje.
-Te ki vagy? - kérdezte tőle a legidősebbnek látszó fiú.
-Duszika vadok. Te ki vad?
-Mi közöd hozzá? Ha éppen tudni akarod, Pista a nevem.
-Miéjt kibaász jám? Jossz voltam?
Pista elnevette magát.
-Nem voltál te rossz, mi így szoktunk beszélni magunk között.
-Játszhatok a kutusszal? Nadon édesz!
-Én nem bánom, ha a többiek nem.
Gyuszika örömmel hajolt le a kutyához. Átölelte a nyakát, mire a kutya boldogságában megnyalta a kisfiú arcát.
-Nézzétek már, egyből megvette a kutyát! Ilyet sem láttam még! Töpörtyű, hát te csak így átállsz az ellenséghez, mi? - Szólalt meg végre a kislány is.
-De én szejetem a kutuszt! - Bizonygatta Gyuszika.
-Én is szeretem, de nekem nem nyalja meg az arcom!
-Nem hát, mert folyton kínozod. Egy állat sem szereti ha a farkánál fogva húzzák. - Intette le Pista.
-Nem is húzom, a Béla húzza!
-De te húzod! Fogadjunk nem mered letagadni!
Erre a kislány méregbe gurult és nekiment fejjel a bátyának. A többieknek sem kellett sok biztatás, nagy dulakodás keletkezett. A nagy lármára az anyjuk is kiszaladt a házból.
-Az anyátokat, hát egy percre sem lehet benneteket egyedül hagyni? Mars befelé! Köszönjétek meg ennek a gyereknek hogy nem fakanállal jöttem közétek. Menjetek mosakodni, rögtön kész a vacsora.
Gyuszika meglepődve nézett a nénire. Egész biztosan anyuka ez is, mert olyan szépen kiabál! Erre a gondolatra elpityeredett. Eszébe jutott anyuka, bizony várhatja a cukrot! Vajon megfőzi-e anélkül a lekvárt?
Nem is lesz finom ha nincs benne cukor...Jaj, nem is a cukor itt baj, gondolta rémültén, hanem az, hogy én nem leszek neki! Bánatában elkezdett sírni.
-Na ez meg mit itatja az egereket? - Kérdezte Pista.
A cigány asszony a fülére koppintott.
-Ne bántsátok, eltévedt a városban. Apátok hazahozta, nehogy még valaki tényleg elrabolja. Majd megkeressük a szüleit.
A gyerekek kíváncsian néztek rá, még sohasem láttak elveszett gyereket. Ha ők maguk eltévedtek valahol, a rendőrök mindig visszahozták őket ide a környékre.
-Gyere, Gyuszika - fogta kézen a kislány - van egy kismacskánk, játszunk