Újra otthon...

Találka a budoárban

Az út fáradalmaitól, mint akit fejbe kólintottak úgy aludtam. Végre kényelmes puha ágyban a sok lovaglás után. Álmaim elég zavarosak voltak ahogy ezt később magam elé tudom képzelni az emlékezés fátylán keresztül.
Nem tudom merre járhatott már az óra mutatója, mert igencsak sötét volt s lakáj hijján nem volt ki lámpát gyújtson, mert a napórám fénnyel müxik.
Lassan kezdtem a jelenbe visszajönni, valami fenséges illat , mint szerelmi fátyol terített be.
Csak óvatosan mertem kinyitni a szemem nehogy álom legyen és elriasszam hirtelen ébredésemmel. S csodák csodája nem álom hanem valóság. Az ágyam szélén ott ült az én mátkám Harmatgyöngy. A szívem oly hevesen kalapált, hogy nem is hallatszott mekkorát durrintottam izgalmamban.
Mikor utoljára láttam még fiatal kis fruska volt s most egy csodás nagyvilági dáma egy gyönyörű érett nő, aki,mint az érett gyümölcs oly csábító a fogyasztásra.
Mindketten csak ültünk némán egymás szemét fürkészve. Végre nem tudom honnan valami száraz sivatagi hang tört fel belőlem amin az én grófnőm olyan kereket kacagott, hogy csak úgy hullámzott a gyönyörű két halma. Másik pillanatban magamhoz öleltem mintha sosem váltunk volna el és csak becéztem csókjaimmal s Ő viszonozta ami oly csodálatos volt.
El voltam szokva ettől a fránya puccos sok ruhától, mire kihámoztam majd szét robbantam a vágytól.
Ó Te érett gyümölcse szerelemnek
bőröd , mint mosolygó barack, hamvas
hangod,mint friss patak, csengő kacagás
tűztollú madáré, szemed csillogása
gömbölyű vállad, darázs derekad
folytassam? szavam elakad....
Tovább nem részletezem mivel úri körökben diszkréten kell kezelni az ilyen ügyeket.
Egymás karjaiban pihegtünk és elkezdte az én Gyöngyöm / így kérte, hogy szólítsam magunk közt /, hogy mi van otthon mióta Ő eljött tanulni.
Mi van apjával Üvöltő Bölénnyel, anyucival , Fojton Beszélővel, a régi játszópajtásaival ;
Virágok Völgye, Harmatcsepp, Letépett Virág, Kék Madár, Sárga Levél...., sorolta sorolta alig győztem szóval kielégíteni.
Kérdésére , hogy a nagypapi találmányát ki használja most / a Morzét találta fel / mellesleg a nagyapját Hegyekenát Ti Ti Tá-nak hívták. Most a törzs morzésa... Köpeny Nyitogató ti-ti-a.
Az asszonyok sokat is röhögnek rajta, mer a billentyűje a tá-t már nem úgy mutatja.
A barátnőjére mondom már az asszony sors van kiszabva, mind mind harcosok felesége lett.
Virágok Völgyét Fehérfarkú Őz , Letépett Virágot Erdő Vize, Kék Madárt Füttyös Fürész
a törzs asztalosa vette el.
Lassan visszatértünk a mába, legnagyobb boldogságomra az egész éjjelt nálam szándékozta tölteni. A hétköznapi dolgokat másnapra halasztottuk, hogy megbeszéljük Gondolok itt a munkaadóm és megbízóm tájékoztatására és cikkeim leadására.
Reggel csodálatos volt szeretett szívem hölgye karjaiban ébredni. Tisztában voltunk kötelességünkkel, hogy munkaadómnál jelentkeznem kell és leadni a tudósítást.
A Winer Cejtungnál tett rövid de eredményes látogatásunk után bérkocsiba szálltunk és kedves Liliom grófnőm pártfogójához Zarver grófnőhőz hajtattunk. Épp időben , mert kiadós reggelivel várt ez a kedves hölgy. Itt tudtam meg az udvari intrikákat, még Karl de May urat is átverték.
A grófnő meghívását örömmel elfogadtam mielőtt visszatérnénk a tengere túlra.
Természetesen Maris magyar vőlegényével a Kackiás Józsival velünk tartott a társzekerükön. Az útról később bővebb beszámolót tartunk. A Herceget nem igen sajnálom , mert addig feszítette a húrt, hogy elszakadt. Ez indián mondás szerint, ha rövid a beled , ne csinálj íjat.

folyt. köv. Úton......


III. Fejezet



Utazási előkészületek




Verzár Éva ( Zarver grófnő ) V.



Bolondos éjszaka

Reggelre iszonyatos fejfájással küszködtem. Drága, tiszteletreméltó barátom Latrans márki, fejét vesztve sietett hozzám. A kapukat zárva találta, így a parkon keresztül közelítette meg a palotát. Egy öreg létrával mászott fel hozzám. Kopogott az ablakon. Nem tudtam elképzelni, mi történhetett. Felsikoltottam, mikor megláttam a márkit. Kezemet nyújtottam, hogy segítsek, mert láttam az elkeseredést az arcán, szemei kétségbeesetten kértek segítséget.

Le sem hunytam egész éjszaka a szemem. A márki beleszeretett a császárné egyik fiatal udvarhölgyébe, képtelen elmondani neki érzéseit. Rengeteg verset írt és arra kért hallgassam meg őket. Válasszam ki, melyiket nyújtsa át mély hódolattal szerelmének. Mit tehettem, magamra öltöttem köpenyemet és meghallgattam. Szerencsétlen pára, csak úgy csüngött szavaimon.

Reggel lett mire lelket öntöttem belé. Kicsempésztem az oldalsó ajtón, kérésemre kész volt velünk együtt elkölteni a reggelit. Míg én a márkit igazítottam el, nem kis meglepetésemre Maris jött ki kábultan a kis herceg szobájából, kezében egy hatalmas éjjeliedénnyel. Döngő léptekkel ment szállása felé, csak úgy visszhangzott a folyosó. Gondolom ma sok hasznom nem lesz belőle, szerencsémre semmit sem vett észre, a márki már az ajtón kívül volt.

Nem érdekel most az öcsém sunyi pillantása, úgy hallom megérkezett a postakocsi Igyekszem leplezni nyugtalanságom, de idegesen várom, mikor hozzák be a küldeményeket. Reménykedek, hogy válasz érkezett számomra postafordultával. Ránézek a hercegre és elhatározom ma délelőtt kezébe adom Petrarca kötetét, az igazit. Azt gondolta, nem vettem észre, hogy lefejtette egyik kötetről a bőrkötést, és Boccaccio... Dekameronjára tette át. Szegény Maris - vagy szegény kis hercegem...

Gyöngyi...

Szegény grófnő - milyen esélye lehet Gyöngyi - Liliom mellett?