26.

Tiroli hegyek között...

A Kitzbüheli fogadóban nem kakas kukorékolásra ébredtünk hanem a helyi szokás szerint jódlizva ébresztik egymást az emberek. Most ezek a jódli- távirdászok vagy a hidegtől ilyen vékony hangúak , vagy direkt magtalanokat alkalmaznak erre a pályára. No mindegy de úgy kiugrik az ember az ágyból, mintha kilőnék. Csodálatos ez a felkelő nap csillog a harmatos füvön, bokron s a fák levelén. Itt minden hajnalban van egy kis eső, de utána hét-ágra süt a nap. Ezért olyan dúsak a legelők. Liliom grófnővel hamar elkészülünk és lesiettünk a fogadó étkezőjébe ahol roskadásig teli finom friss étkekkel az asztal. A bőséges reggelit elfogyasztva kisétáltunk a grófnővel és leültünk egy padra beszélgetni. Nagyon művelt hölgy oly széleskörű ismeretekkel, hogy ámulok s nem szégyen de sokat tanulok tőle. Valósággal iszom szavait. legjobban a hangja bűvöl el. Útitársaim is előkerültek és Zarver grófnő aki mindenre odafigyel beosztotta a kocsik sorrendjét. A társzekeret szigorúan a végére rendelte, a Herceg és szűk-szemű barátnőjén a grófnő rajta tartja a szemét; mondta is Liliomom, hogy valami nincs rendbe a herceg körül, mármint szellemileg. Az a kényszerképzete, hogy Kínába megy. Csak azt nem értem akkor miért Tirolon és Svájcon keresztül ? Legyen az Ő titka csak Tanti a nagynénje valami naplót említett ami bizonyíték arra, hogy figyeljük, nehogy a végén még harapjon is. A grófnő azt hitte , hogy versekről duruzsolunk a kedvesemmel, csak ezt beszéltük meg és az Ő aggályait. Inkább mi is az út szemlélésének szenteltük figyelmünket. A grófnő is teljesen beletemetkezett a tájba. Csodálatos hófödte csúcsok között haladtunk. A legelőkön marhacsordák , szinte sajgott a szívem , mert a préri jutott eszembe ahol a végelláthatatlan tájon a bölény csordák legeltek. Eszembe jutottak az indián barátaim. Liliom grófnő észre is vette a gondterhelt felhőket. Röviden elmondtam neki s Ő megértőn bólintott.
Utunk Innsbruckon át halad , de úgy döntöttünk, csak a Sankt Auton am Arlberg híres fogadójánál állunk meg ahol meg is szálunk. Muszáj beiktatnunk ezt a vidéki utakat, mert ezt a részt nem érintette meg a forrongás szele és így nyugodtan tudtunk utazni. Mielőtt Svájcba átlépnénk még úgyis meg kell állnunk Blundernél és majd csak utána a Bregenz-i határállomás és hágó átlépése. Most átadom magam egy kellemes érzésnek, mert kedvesem a vállamra borult és úgy követi a táj szépségeit gyönyörű barna szemével. Csodás illata betölti teljesen a környezetem és én is csak a tájban gyönyörködöm, úgy érzem nemsokára egy szép verset írok neki az élményekről.

Illatfelhőd, mint szerelmi fátyol
magához vonz, mint az álom
a hintó egyenletes ringásában
átkarolva tartom vállad
gondolataim messze járnak
a jövőt tervezik sok boldog
szeretetteljes éveket nekünk....

Álmainkból Zarver grófnő hangja térített vissza a mába. Szólt a kocsisnak, hogy álljunk meg egy rövid pihenőre és nyújtóztassuk meg elgémberedett végtagjainkat. Már ideje volt.
Nagyon jó ez a tapasztalt hölgy velünk. Pattogósan kiadta az utasításokat , Maris és Józsi plédeket terített le és kipakoltak egy kis piknikre.
Addig rövid sétát tettünk mivel szólított a természet a cserjésbe. A Herceg a kis vágott szemű barátnőjével sokáig volt oda. Meg is kérdeztem tőle, - ha nem veszi tolakodásnak nem találta meg vagy nem tudja a fogadót megvárni, hogy a 64-es figurát kipróbálja. ( mellesleg fogalmam sincs, hogy mi ez csak ő nagyzolt ezzel ) Kissé karikásak a szemei , csak be ne csavarodjon szegény.

Ebben a csodás környezetben oly jól esett a fogadósné útravalója. Erre nagyon szívélyes emberek laknak , az ablakokban bármerre haladunk gyönyörű muskátlik, mindenütt virágok és ez a (jalalahi) jódlizás, de hát a lányok is akkor ez lehet, hogy olyan mikor a párját hívja a túzok csak az dürrög, még jó hogy nem jódlizik:)))))Az idilli uzsonnával végezvén újból útra keltünk é s Zarver grófnőnek elkezdtem mesélni az út irányunkat, mert érdekelte miért erre megyünk. Egész Nantes-ig kidolgoztam az úti tervet mivel én már idefelé végiglovagoltam és tapasztalatom volt, hogy merre kerüljünk.
A sok helységnévvel nem untatom a kedves olvasót, de van még út előttünk.

folyt. köv. Megérkezés Sankt Auton am Arlberg-be

Erre nagyon szívélyes emberek laknak

27.
Sankt Auton am Arlberg

Az utolsó pihenőnk nagyon jól sikerült és legalábbis a mi hintónkban jó kedéllyel utaztunk tovább.
Leghátul Mariséknál is minden rendben zajlott, mióta megtudta, hogy közel az idő, hogy elolvashatja az édesanyja csatos könyvecskéjét mit örökölt tőle. Kackiás Józsival nagyon jól el vannak, megértik egymást.
Csak a középső hintóban vannak problémák amelyek aggasztanak bennünket. Valeyrac herceg sajnos elég furcsán viselkedik, pláne az utolsó megállás óta, mikor is a
Yie Lao- val a bokrok közül kijöttek. Innsbruckot már jól elhagytuk mikor nagy integetéssel jeleztek a hercegék, hogy valami baj van. Megálltunk, hogy megtudjuk mi van . A hercegen valami furcsa baj jelei kezdenek jelentkezni.
Épp Schagosvölgy bejáratánál egy kis helységbe érkeztünk.
A helyi javasasszonyt kerestük fel mivel úgy éreztük a rossz-szellem szállta meg. A javasasszony mindent megpróbált; először háromszor hozzávágta a pipáját s kétszer leköpte. Nem használt. Megállapította, hogy  "bilindusz-hiányusz" baja mellett , Káma-Szutrusz baja van.
Tehát a hozzá legközelebb álló hölgy vizeletéből kell naponta egy pinttel inni.
Kellemesen csalódtunk a kínai hölgy szolgálatkészségében , azonnal tele brunzolt egy cserpákot és lefogtuk a herceget, hogy megigya. A javasasszony utasításait felírtuk a továbbiakra a honoráriumot kifizetve elindultunk.
Sajnálom ezt a jó embert , de mást nem tudtunk tenni.
A hintóban nálunk is a hangulatra rányomta a bélyegét az együttérzés. Zarver grófnő utasította a kocsist, hogy amennyire csak bírják a lovak haladjunk a következő pihenőnk felé. Úgy jó háromórányi út állt előttünk "Jódli Tanya Fogadóhoz".
Nagy megkönnyebbülésünkre megérkeztünk s megint tanúi lehettünk a falusi vendégszeretetnek.
A két grófnő a fogadósnéval félre mentek és tanácsot kértek, mint helybéli hölgytől, hogy a faluban orvos van-e ? Közölte , hogy van és küldet érte. Elfoglaltuk a szálláshelyünket.
Csodálatos a környezet. A szobánk gyönyörű hegyoldalra nézett kis erkéllyel, a grófnő legnagyobb örömére, mert itt valami isteniek a naplementék.
Fogadós a szolgálóját menesztette az orvosért aki közben megérkezett. A különszobában megvizsgálta a herceget és a legnagyobb boldogságunkra azt mondta, hogy nagyon egyszerű a megoldás. A javasasszonynak abban igaza volt, hogy "Káma Szutrusz" baja van , de az azért mert nem csak a szeme szűk a lánynak hanem más testrésze is.
Tehát "gyökérkezelésre" kötelezte, amit másként "kínaiusz-megdugusz" de sebtében.
S lássatok csodát vacsorakor a herceget oly széles vigyorral láttuk viszont, majd kiesett a száján a feje. Tehát szerintem a naplójában ezeket írhatta le szegény. Boldogok voltunk, hogy ez a probléma megoldódott és jó hangulatban költöttük el a vacsorát.
A kimerítő nap után mindenki a szobájába húzódott vissza. A grófnőnek csodálatos levendula illatú fürdőt készített a szobalány , a másik dézsában én is megfürödtem és kényelmes hálóruhánkba és köntösünkbe öltöztünk. Ekkorra már a nap a bércek széléhez ért.
Nos igaza volt a Liliom hercegnőnek ilyen látványban még nem volt részem. Egymást átkarolva csak néztük a látványt. Mindig eszembe jut valami szép , de most elakadt a szavam. Ez az este bevésődött az életem nagy könyvébe. Ami ezután történt a friss szalma illatú ágyban, nos hagy ne részletezzem.
Reggel korán keltem mintha kicseréltek volna. Kimentem az erkélyre és most a napfelkeltében kellett gyönyörködnöm azonnal ébresztettem Gyöngyikémet, hogy együtt élvezzük a látványt.
Tisztálkodás után a fogadó éttermében a kiadós reggeli várt bennünket. A hófödte csúcsok a harmatos völgyek minden finomsága az asztalon. Egymásután érkeztek le útitársaink akik szintén
vidám hangulatban költötték el reggelijüket. Fogadós úti-csomagját Jóska és Mariska bepakolták a társzekérbe.
Pihent lovainkkal elindultunk Bludenz felé a következő állomáshelyünkre.
A helyiektől kaptam új információkat és úgy döntöttem, hogy egy kicsit módosítanom kell az útirányon. Zarver grófnő észre is vette a változást. Mondtam mit hallottam, hogy biztonságunk érdekében Vaduznál kell Svájcba átlépni a határt. Az útirány változás jelentős idő megtakarítást is eredményez. Majd száz kilométert jelent ez.
Még az esti élmény és éjszaka hatása alatt folytattuk utunkat. Az éles-szemű Zarver grófnőnek feltűnt, de úrinő módjára csak mosolygott. Legjobban azt hiszem unokaöccse Valeyrac herceg gyógyulásának örült, ha ezt nem is mondta így ki. A naplóját is visszaadta azt hiszem és lelkére kötötte ne a Dekameront olvassa, hanem szépirodalmat és az ágyban tegyen eleget Yie kisasszonynak, akit mintha kicseréltek volna szintén.

Az orvos megállapitotta, Kamusz Szutrusz baja van...

folyt. köv. Kellemes kocsikázás Bludenz festői vidéke felé