Elült a szél úgy alkonytájban s most itt ülök csendben a félhomályban, emléked morzsolva ujjaim között. Keleten kigyúlt az első csillag, s látod, még most is téged hívlak, bár lelked tőlem rég elköltözött.
Orgona nyílik minden ágon, hajnalban neked mind levágom, hogy illatárban aludd álmodat. S holnap majd újra a félhomályban egyedül ülök a némaságban, ringatva boldogságomat.
