Gligorics Teru / Liliom /


A Herceg megmenekül...

Végül is a véletlen mentette meg a Herceget. Ezt napok múltán tudtuk meg. Végehtetlen dötyögés után végre megérkeztünk az Idegyere fogadóba, ahol szintén nagyon szivesen fogadtak bennünket, bár egy kicsit helyszűkében voltak, mivel a Zárvizi Gróf váratlanul megérkezett családjával. Velencéből jöttek, hazafelé. Nagyon jól ismerem a családot, egy nyáron lányuk, Éva Grófnő, meghivott a vidéki kastélyukba, ahol parasztlányoknak öltözve bolodnitottuk a falu legényeit egész nyáron. Jaj, de jól éreztük magunkat! Még egy cigánybálna is belopodztunk. Habár Éva nem volt velük, nagyon örültem hogy kedves "Balázs papát meg Annuska mamát" újra láthattam. Ők is örültek nekem, habár kissé csodáloztak mit keresek itt. Nem csodálom, elég szokatlan hely, sőt, nagy véletlen hogy itt találkoztunk.
Mindenesetre ők mondták el a történteket.
Amint keltek át a Márter folyon, nagy vihar fogta el őket. Óriási hullámokat kavart fel a viz, hánykolódott a kis hajó ide-oda. Nem csak az övéké, a szemebejövő is. Dobálta a viz, jónéhányszor oldalra fordult, végül is nagy sikitozások között felfordult... A grófék megrettenve nézték amint az emberek utolsó lélegzetükkel igyekeztek megkapazkodni amiben csak lehetett, vagy legalább a viz szintjén maradni. Az ő hajójuk felvett egy néhányat, némelynek sikerült a partra úszni. Sokaknak nem... Beesteledett, nem lehetett menteni többé senkit.
Majdcsak a kikötőben tudták meg, ötven ember elveszett. A Herceg nem volt az elveszettek között, viszont egy kinai nőszemélyt kisodrott a viz a partra, már fel volt püffedve...
Senki sem tudta hova lett a Herceg, mi sorsa lett. Valaki látta a parton amint egy kislányt ráncigált ki a vizből, de hova ment azután, az talány. Mindenesetre életben van, a kinai nélkül.
Bár rettenetesen sajnáltam az elveszetteket, erősen dobogott a szivem arra a gondolatra hogy él Őfelsége, és nincs többé merényleti veszély, egyenlőre. Reméltem hogy utánunk jön. Talán...
Maris nagyon szépen halad a tanulásban, csodálatos egy esze van neki! Amit egyszer hall, lát, azt tökéletesen tudja utánozni. Már a kapcsos könyvet is olvasgatja, habár még sokszor elakad egy-egy szón, olyankor bejön a márkihoz kérdezni. Latrennak roppant türelme van hozzá, született tanitó, rengeteg türelme van. Kivéve esténként. Már hat órakor kezdi a zsebóráját nézegetni. Alig várja hogy visszavonuljunk. Néha éjfélig is ülünk az ágyban, beszélgetünk, örülünk egymásna. Milyen nyugodt vagyok olyankor! Mintha nem is én lennék. Kár hogy abban a pillanatban ahogy lecsukom szemeimet, visszajönnek a rémálmok... Ugyanaz, mindig ugyanaz. Egy óriási házban vagyok, ahol minden ablakot, minden bútordarabot, minden szobát ismerek, mégsem tudom mi ez a hely, hol vagyok? Járok szobáról-szobára, keresem, keresem mint az őrült, de nem tudom mit? Végül is felérek egy toronyszobába, ott csak egy ajtó van. Kinyitom az ajtót, tudván hogy abban a pillanatban meghalok. Mégis kinyitom... S elkezdek sikoltozni, mert ami ott bent van, az leírhatatlan. Sikoltozva ébredek fel, többnyire Latrens karjaiban, amint próbál megnyugtatni, vigasztalni. Csak tudnám, mi van abban a szobában, talán akkor megszűnnének ezek az álmok. De nem emlékszem rá...
Zarver Grófnő javaslatára holnap pihenőnapot tartunk. Elmegyünk egy cigány-táborba...

Nagyon szivesen fogadtak bennünket....

folyt. köv.



31.
Bludenz


A csodálatos utazás ezen a tájon csak fokozta romantikus szerelmünk a grófnővel. Lelkeink valahol a magasságokban találkoznak és ott ölelkeznek, valami csodálatos érzés. Ezt szavakban nagyon nehéz kifejezni.
Megérkeztünk Bludenzbe , ebbe a csodálatos hegyek közti gyöngyszem faluba ahol a táj jellégének és szokásainak tökéletesen megfelelő fogadóba szálltunk meg Liliom grófnő kérésére.  "Térj be" fogadó a nevéhez illően nem kihagyható szálláshely. Kellemes meglepetésben volt részünk, röviddel megérkezésünk után egy kedves régi ismerősét üdvözölhettük az én Liliom grófnőmnek. Történt ugyanis , hogy Velencéből hazafelé tartva Zárvízi gróf és családja megérkezett akiket gyerekkorából ismert , Éva nevű lányukkal sok csalafintaságot elkövettek. A grófék elmesélték gyorsan az úton történteket ami mélyen lesújtotta a társaságot. A Márter folyói átkelésüket. Igaza volt Zarver tantinak, hogy féltette unokaöccsét a kínai hölgytől. Máig ismeretlen okokból a folyón akartak átkelni, gondolom a szöktetés része volt, hogy már a herceg utazóképes állapotban volt. A kínai hölgy a vízbe veszett. Remélem Valeyrac herceg mihelyt olyan állapotban lesz elmeséli a rémségeket.
Zarver grófnő ( Tanti ) állandóan kavar. Most is megint a cigány-táborba viszi az unokaöccsét. Ha megint leköpik az belehal. Ők tudják.
Mariskám ez az áldott lélek nagyon jól tanul. Nagyon szép folyékony és hangsúlyos olvasása és a kellemes lágy hangja bámulatba ejt. A cicomás ruhák teljesen kiemelik az eddig rejtett bájait, mármint én eddig ezt nem láthattam. Elhiszem, hogy a herceg miért bolondult most már. A bestia megérezte , hogy bájai nem közömbösek a szememnek és sokszor lelejt dolgokat, hogy a szép formás halmocskái, majdnem kigurulnak a ruhából. Sajnos ez van. Azért eszembe se jut még érinteni se / pedig, Ó jaj /. Nehéz ilyen körülmények között tanítani. Veszélyességi pótlékot fogok a végén felszámolni.
Zarver grófnő sürgönyzött Vox grófnőnek, hogy egy kicsit késni fogunk a már említett tragédiák miatt . Különben a tanítás is jobban megy ha egy kis pihenő van beiktatva.
No meg minek a nagy rohanás. Itt a hegyek védelmében a külvilág borzalmairól nem véve tudomást sokkal csodálatosabb.
Tanti és Liliom grófnők leleménye határtalan. Ha a jó modor határai nem fékeztek volna fetrengtem volna a röhögéstől, ahogy ezt a szegény Józsit beöltöztették. Gondolom a fogadóstól aki , ahogy elnéztem szintén minden hájjal megkent csibész, valami tiroli ruhát szereztek. Ami arra divat bőr pántos rövidnadrág stüszi kalap , bakancs, térdzokni, ing. Összességében borzalmas. Amilyen ártatlan pofát vágott hozzá...., de az úri átalakulás áldozatokkal jár. A két nő kitett magáért. kíváncsi vagyok mire okítják már szellemileg gondolom. Eszembe se jut más !!!!
Este későn jött meg a táborból a fogat és velük volt két új szerzemény. Mint kisült egy szolgáló lány Maris helyett és egy szolgáló legény Jóska helyettesítésére. No majd látjuk. Különösen nem zavar a dolog, mint említettem Zarver grófnő értékítélete megnyugtat.

Vacsorához már az egész társaság , a vendég grófékkal együtt ültünk le. Nagyon jó hangulatban telt az étkezés. Csodás fogások követték egymást. A leves "homár a la bludenz" módra, ezt követte "szarvastagja egészben" kalapemelgető gomba körettel. Az ínyenceknek enyhén mérges "hegyi-kalpcsapkodó gomba" flamand burgonya, és "tárd szélesre az ablakod bab". Savanyúságok "fanyar vigyor saláta" "savanyú, mint az élet" és "házi vegyes vágott". Desszertnek ház specialitása  "ugráló kavics combok rántva". Édességnek már csak egy-két tiroli rétest ettünk "jódli módra".
A kiadós vacsora után kénytelenek voltunk hosszú esti sétát tenni, hogy az emésztés meginduljon és a vacsora közben elhangzott sok hírt mindenki a maga módján helyére tegye. Mi is kedvesemmel átbeszéltük, kart karban sétáltunk a csillagos estében.
A sok borzalom ellenére szép napot hagytunk magunk mögött és boldogan tértem nyugovóra kedvesemmel.
Kérésére természetesen nyitott ablaknál , mert kedvencemből bőségesen fogyasztottam és az éji szellemek nem fehér lepedőben hanem felhő alakban távoznak.
Oly kedves az én Gyöngyim és megértő, hogy időnként enged szenvedélyemnek hódolni, és ez a galamblövészet babbal.....,
A táj elcsendesedett , mindenki nyugovóra tért. A holnapi viszontlátásra....,puff-puff-bumm-bumm )))))))))



Hosszú esti séta




32. Gligorics Teru / Maris /


Maris bemutakozik



Hogy ilyen szerencsésen megmenekült bátor hercegünk, a hangulat sokkal vidámabbra fordult.
Éjjel két óra volt, amikor nagy kopogás, dobogás között házigazdánk kinyitotta a kaput. Előbb be akarta csapni a megtépett, borzas személy láttára, de ismét rongyaira nézve, valami felrémlett benne. Szerencséjére. A Herceg volt. Valami lovaskocsi felvette az út mellett és elhozta ide. Szegény Herceg nyamvadt állapotban volt, valószínűleg több napja nem evett. hogy nem mosakodott meg borotválkozott az biztos, mert nagyon állott hal-szaga volt neki. Házigazdáink tüstént intézkedtek, fürdővíz, borotva, tiszta ruhanemű. Addigra elkészült a finom sült kolbász meg a vacsorázásból megmaradt lecsó. Hercegünk egy ültében megette, majd lemosta egy jó pohár borral. Mire lenyelte az utolsó kortyot is, már aludt. Hadd pihenjen, nehéz napok várnak rá cigány-táborban...
Másnap reggel vörösen ébredt a nap, mintha előre pirulna értünk, helyettünk. Jesszusom, ki látott már grófnőket cigány-táborban? De előre örvendeztünk ennek a kis kikapcsolódásnak.
A Herceg nem jött le reggelizni, mi meg hagytuk, hadd aludjon. Nekem az az ötletem támadt, hogy kipróbálom Maris tudományát. Zárviziék elég jó hangulatban voltak, habár ők úgy döntöttek inkább tovább utaznak, nem jönnek velünk cigány-vigalomba.
Amit iszogatták kávéjukat, én puccba tettem Marist. Ráparancsoltam hogy pofa be, csak akkor beszélj ha kérdeznek, és ha a ruhád ujjába törlöd az orrodat, ott mindenki előtt felpofozlak, most irány a szalonba!
Elég jól be volt tojva a jány, de elindult, félve, vigyázva, majd látva hogy nem botlott fel megint saját lábaiban, kissé bátrabban.
Amikor a szalonba értünk, még a levegő is elhallgatott... Zarver grófnő ijedten nézett rám, hogy most mi lesz? Zárviziék nem tudták mire vélni a dolgot, nem ismervén sem Marist, sem a helyzetet.
- Drága Grófnők, - kezdtem én-, egy kedves, régi ismerős érkezett az éjjel, Zsófia Hercegnő. Pavari király lánya, fogadjátok szeretettel!
Egy pillanatig senki sem tudott szóhoz jutni. Azt hiszem Zarver grófnő felpofozott a tekintetével, de nem bántam. A diadal tökéletes volt! És a hatás is...
Zárvizi gróf állt fel először. Szalutált, majd olyan csókot cuppantott a Maris kezére, hogy piros maradt a helye. Maris meg akkorát hízott ettől, hogy azt hittem kipattan az ing-gombja tőle.
-Nem, nem, nem, kedves Gróf Úr!, mondta Maris nagy affektálások között,- én inkognitóban utazom, tessék csak leülni és nyugodtan szólítson csak Zsófinak!
Igy kezdődött... Maris olyan szellemes, olyan bájos, olyan természetes volt ebben az előkelő, úri társaságban, hogy legszívesebben összepusziltam volna azt a hazug kis pofáját. Végül is vagy megelégelte a dolgot, vagy volt annyi esze hogy véget vessen ennek a cirkusznak, mindenesetre felállt, megköszönte a kedves vendéglátást és igazi hercegnő módjára hátat fordítva távozott a szalonból.
Összenéztem Zarver grófnővel. Néma jóváhagyást láttam szemeiben: itt az idő. Bemutatjuk Őfelségének Maris Hercegnőt...

Maris Hercegnő