Mit írjak, Istenem, ezekbe az üres sorokba?
Hol van az egy szó, melyet nem írtak le soha,
S leírva azt, nem fojt majd meg ez az üres szoba,
S melyben nem borulok le érted zokogva.

Mit kezdjek, Istenem, egy jéghideg szoborral,
Melyben vér nem folyik, s a szív sohsem dobog. 
S ha emlékéért nyúlok, sietve elrobog, 
Mégis lángol bennem, feszülésig forral...

Ó, anyám, ha tudnád mennyire cudar lett a világ
Mióta elmentél, és soha nem lesz vége már a télnek,
Nem hoz már örömet amikor a fecskék visszatérnek.
S a sírodon dudva nő, már nincs ott semmi virág...

S szép, selymes pázsitod legelik a libák,
Egy bagoly telepedett a vén diófára,
S a hó terhe alatt letört minden ága,
Ó, anyám, elhaltak a sóhajok s az imák...