Azóta
Valaha egy büszke erdő Leveleit reám szórta, Újra zöldült minden ága. Hol az erdő már azóta...
Rózsa kelyhet dajkált a szél, Holdas estén szólt a nóta, Harmatkönnyes szirom ébredt, Hol van a hold már azóta...
Mosoly ült két boldog arcon, Tisza partját amint rótta, Egybefontak szívet, lelket. Hol a Tisza már azóta...
Valahol egy temetőben Mint a gyertya, ki van oltva Két lélek...Az egyik meghalt, S ott a másik is azóta.
|
|