Ugye most már tavaszodik, világosabbak a szürke fények, sötétvörös alkonyatban új remények, új csillagok égnek. Tavaszodik, tavaszodik, enyhe szellők, meleg napok várnak, megjönnek majd fecskéim is, s úgy mint régen, csicseregve szállnak.
Ugye most már tavaszodik, vége lesz a hidegnek, a télnek, fák tetején harsog már a pajkos szellő és a madárének. Kibújnak a virágok is, mily örömmel bókolnak a fának! Ám szívemben nem lesz tavasz, ott még mindig csak szellemek járnak.
