Csak kérdezem
Mond, uram Isten, mi lesz még itten
mielőtt a lelkünk üdvözül?
Mennyit kell várni amíg az érzés
lecsendesedik majd itt belül...
Mi volt a célod mikor az embert
egyedül dobtad a földre le,
odalent zivatar, sötétség várta,
tudtad, és nem mentél el vele.
Ugye majd nem kell a pokolba menni
ha mély álmunkból felébredünk,
vagy talán utána nem is lesz semmi,
s a bolondját járatod csak velünk.
Felrázol megint ha eljön a holnap,
s ha igen, mi célod van velem,
mert üres a lelkem s oly mindegy annak!
Nem számít többé, csak kérdezem...
|
|