Ezután
Fegyverszünet
Nos, megmondod már, hogy lesz majd tovább?
Belelökjük a jövőt a kútba rágalmaddal együtt,
vagy csak a múltadnak szántad ezt a sorsot?
Az én orrom alá hiába törsz ma borsot,
ha már a régen eltemetett sérelmeket szedjük,
lökjek én is egy párat idébb-odább.
Önts tiszta vizet, ne hozd a szennyest vissza,
bár iszapos emlékeden kinyílt néhány tavirózsa,
-még a pocsolyát is széppé tudod tenni, -
és farkas mivoltodra bárány mellényt venni,
pedig tudod, ekkora gőg sohasem visz jóra,
úgy kivájja lelkem, mint a bélgiliszta...
Tudd, nekem is fáj, ám ma inkább szokás,
ó, de régen elfeledtem a nyugalmat, a csendet,
csak szél tépte ágak kopogását hallom,
léptek törnek ágakat földre hullott gallyon,
s amíg szíved a hímes-ujjú dolmányodba rejted,
minden szavad rajtam egy mély tengelynyomás...
Nos, megmondod már, hogy lesz majd ezután?
Ha itt maradsz, csak úgy maradj, hogy nem távozol soha,
s ha elmész, úgy menj el, hogy örökre mentél,
én kútba dobok mindent, ami még itt bent él,
és letiporlak, elfeledlek, elsiratlak, noha,
tudom, pillanatnyi fegyverszünet csupán...
|
|