Féltégla
A Féltégla
Már negyedszer történt meg...
Misi fütyörészve jött haza a munkából, jó nagyot cuppantva felesége, Juliska piros arcára, sorba ölelgette a gyerekeit, majd leült egy jó hideg sörrel amíg a vacsora elkészült. Természetesen eszébe sem jutott volna segíteni a konyhán, az az asszony dolga. Vitatkoztak is ezen eleget, mert Misi a régi iskolához tartozott, amely azt tanította, a feleség háromképpen jó: mezitláb, a konyhában és terhesen. Természetesen Juliskának más volt a felfogása, minden nap az árú házban talpalt reggeltől estig. Bizony sokszor nagyon nehezére esett egy másik teljes munkaidőt elvégezni odahaza, de eszébe sem jutott volna panaszkodni, tudta előre mi lesz a válasz. Különben nagyobb baj nem volt közöttük, esetleg annyi, hogy az utóbbi időben túl sűrűn fáradt volt amikor férje ökörszemekkel simogatta volna ki a boldogító igen-t belőle.
Vacsora közben beszélgettek erről is, arról is, kérdezgették a gyerekeket iskoláról, barátokról, mint minden este. Juliska óriási meglepetésére Misi ajánlkozott elmosogatni vacsora után, sőt meg is tette, olyan ügyesen, mintha egész életében mást sem csinált volna csak a mosogatást.
Amikor készen lett, odaszólt Juliskának, egy kicsit ki kell mennem, majd jövök nemsokára.
Hm. Mégiscsak furcsa, gondolta Juliska, bár nem gondolt semmi rosszra.
Másnap munkából hazajövet megállt az önkiszolgálóban hogy ne kelljen még egyszer ezt az utat megtennie később. Szerencséje úgy hozta, hogy egyenesen a szomszédság pletykafészkébe, Örzse nénibe futott.
-Szerbusz, Juliskám, de régen láttalak!
-Jó napot, Örzse néni, bizony nem igen tudok bárhova is eljutni, tudja, a munka, gyerekek, a ház körül is a sok a tennivaló.
-Jaj, hát akkor nem is tudod mi újság van a szomszédban! Képzeld el, a Botkáék elköltöztek, legalább is ez van mondva, de én a sógornőjüktől hallottam, hogy válnak. Kiadták albérletbe a lakást, na de azért megválogathatták volna hogy kit engednek be.
-Hát ki költözött oda, Örzse néni? Talán csak nem valami börtönből szabadult ember?
-Á, dehogy, egy bomba nő! Méghozzá egyedül! Hosszú, szőke haja van, gyönyörű állása és a környék összes férfija a kapuban áll valaha jön vagy megy a picike.
Hm...
Aznap este ismét megismétlődött a jelenet. Misi fütyülve jött haza, cuppantott egyet Juliskára, megvacsoráztak, Misi elmosogatott, majd megint eltűnt. Így ment ez harmadnap, sőt negyednap is. Juliskában ébredezni kezdett a féltékenység ördöge, eldöntötte, elmegy utána, egyszer s mindenkorra letisztázza az ügyet.
Valami öt perccel később elindult ő is kifelé. Korom sötét volt. Ejnye, gondolta magában, legalább a villanyt felcsaphattam volna kint, de már nem akart visszamenni. Amint elfordult a ház sarkánál, hirtelen egy alak ugrott eléje a sötétből, kezében villanylámpa, mely egyenesen a szemébe volt irányítva.
-Misi, Misi! - kezdett kiabálni ahogy csak a torkán kifért, remélve hogy vagy Misi meghallja, vagy legalább a tolakodót elijeszti a nagy lármával.
-Hallgass már el az Istenért! - szólalt meg seppegve Misi. Akkor látta Juliska hogy nemcsak villanylámpával van felszerelkezve férje, de a másik kezében egy jókora féltéglát szorongat.
-Misi, az Isten szerelmére, mit akarsz azzal a féltéglával? Talán csak nem engem...Hát annyira rossz vagyok én hozzád? Ha nem kellek, mond meg, elmegyek, de ne ilyen módon...
-Ugyan hallgass már, - vágott közbe Misi, - nem neked van ez a tégla te szamár!
-Hát akkor nem értem...
-Ide figyelj. Az utolsó pár napban minden reggel ki van fordítva a szemetes kuka. Én minden reggel összeszedem, másnap reggelre megint ki van fordítva. Már kezdtem unni. Eldöntöttem hogy kilesem a bűnöst ha addig élek is. Tegnap este végre sikerült meglátnom, egy oposszum jár ide lakomázni minden éjjel. Ma este keresztet vetettem rá és ezzel a féltéglával szándékoztam az Örök Kukák mezejére küldeni. Erre te kijöttél és elijesztetted. Tulajdonképpen miért jöttél ki utánam?
-Hááát...hogy őszinte legyek, Örzse néni elmesélte hogy szegény Botkáék válnak és egy csinos nő költözött be...
Erre Misi akkorát nevetett hogy még a féltéglát is elejtette.
-A Botkáék vállnak? És te elhitted annak a vén boszorkának? Édes csillagom, a Botkáék elutaztak a fiuk esküvőjére, és mivel Botkánénak a jövő héten lesz a születésnapja, a férje meglepetésként újra húzatja a nappali bútorkészletet. Az a nő az üzletből volt itt mértéket venni, én tudom, hiszen én engedtem be a lakásba. Talán csak nem gondoltad hogy hűtlen tudnék lenni hozzád?
-Te Misi, mit szólnál ha feladnám a munkámat? Vagy legalább csökkenteném az órákat egy kicsit?
-Ugyan már, Juliskám, te is hozzászoktál, én magam is beletörődtem ennyi év alatt. Amint láttad, mosogatni már megtanultam, lassanként majd eligazodok a konyhában is. Fogadjunk még mosni is megtanulok, ha nagyon akarok! Talán akkor nem leszel majd mindig olyan fáradt – mondta huncutul.
-Ma nem vagyok túl fáradt, - válaszolt Juliska, - de azért azt a féltéglát hagyjuk itt kint.
|
|