Szürkén
Szürkén
Szürke a hajnal, szürke az álom, szürke a nap is, ha megtalálom, zúzmarás úton csak szürke léptek, sehol egy nyoma nincs itt a szépnek.
Asztalon szürkén pislog egy lámpa, árnyakat kerget hűvös szobámba, sápadó holdon felgyúlt a foszfor, máskor is feljött, de ma biz rosszkor.
Szürke papíron szürke a kedvem, vén falióra csak néha kettyen, s aztán egy reggel, egek csodája! Millió virág nyílik a fára!
|
|