A Kupica

- Pista bácsi, hát mit mondott az öreg doktor?
- Hát öcsém, azt mondta, veszélyös már neköm a szöksz.
- Hogy hogy veszélyes? Az mindig jól jön ám bátyám. De hiszen azt beszélik
nem is azért ment kend oda, hanem a szesz miatt. Hát mi történt?
- Hát azért is mentem, mégis a szöksz kevert a bajba.
- Hogy-hogy? Hiszen kend nem ivott soha életében. Mért kezdett most bele?
- Hát hálából. Mert nem is ittam én soha életömben, nem vót miért. A felesígöm jó
asszony, nem plötykázik, nem is az a veszeködős fajta. Azt sem mondhatom, olyan
szögények vónánk. Ejszen megvót mindig a könyerünk, még a kódusnak is jutott.
Aztán mög az asszony sohasem mondta azt, hagyj békén, fáratt vagyok. Mert csak azt kellett
mondanom, Maris, húzzák a nótámat, egyből ágyba ugrott. Nem is panaszkodtam soha
reá.
Pedig szinte alig akarták hozzám adni. Volt neki egy kis vagyonkája, neköm sömmi csak a
két kezem. Azt mondta az apja, hogyisne, hogy eligya, elherdájja? Erre azt mondtam az
apjának, én böcsülöm a munkát, ez enyimet is, a másét is mely ezt a kis vagyonkát
összegyűtötte. Maris is azt mondta, ez az embör, vagy a halál. Erre aztán csak neköm
adták. Mög is dupláztam a vagyonát két év alatt, aztán másik év alatt még egyször.
Mert nem költöttem én sömmire, csak fődre. Mög dógoztunk, látástul vakulásig. Mög
is látszott a Marison, ojjan gömöjjű lött, mint a báróné.
- Az a kiszáradt káposztás hordó?
- Nem ojjan kiszáradt az, méltóságos uram, csak tudni köll görgetni.
- Hát aztán mért kezdett kend inni olyan nagyon?
- Mert sosem lett gyerök. Bezzeg sok napot, évet tróbágattuk mi azt, de hát sose lett
belőle semmi. Osztán mostanság mán nehezebben mögy az a tróbágatás. De az asszony
még mindig remél. Mert hát elhúzom én most is a nótámat, épp csak nem olyan szépen
hangzik mint régön. Osztán a Maris nénéd sokszor elébem teszi a pálinkát, oszt mondja,
igyék, kedves uram, ettől hígul a vér. Hát hígul is, instállom, néha kétször is, de már
harmadjára nem igen mögyen. Aztán az asszony mögint csak pálinkát tösz elém,
s mondja igyék kend egy kupicával, mögérdemli. Hát ezért iszok. Mondom én a szöksz árt neköm.
Mert a a doktor úr is aszondta, a pálinka fölviszi a vérnyomást. De mikor az asszony ojjan
Szépen, ojjan nagy hálával kinálgati, nem mondhatom, hogy nem köll, igaz-e?
- No és hát mit fog kend tenni?
- A doktor úrnak se nincs mindig igaza. Mert nem azt mondja a Biblia is, hogy
Ábrohámnak száz kilencvenedik évében lött az első gyereke?
- Igen azt mondja a Biblia, dehát az csak olyan szóbeszéd. Azt akarja kend mondani, hogy
addig próbálkozik?
- Hát ha az Isten is úgy akarja...
- Már úgy érti ha Maris néném is azt akarja!
- Már nem mindögy? Maris nénéd is élvezi azt a kupicát, no mög aztán a trobálkozást is,
hát kérdöm én, kinek árt az? Mert ha akár szántásbul, akár kukorica szödésbül jövünk haza,
a kupica ott vár az asztalon. Mutasson egy embört a tanító úr, aki azt mondaná erre,
tágújj, asszony!
- De Pista bácsi, kend már kilencven éves!
- Hát aztán? Van még kilecven évem, addig csak is tróbágatom! Mögleszök én kupica
nékül is, legfőjjeb nem lesz repeta!