Én sem kérdelek

Miért van az, hogy amikor legtisztább
a szívem, akkor tiporod legmélyebben a sárba,
s hogy arcodon a groteszk mosolyod sem menjen kárba,
holtad emlegeted, csak hogy féltselek...

S miért van az, hogy mikor tisztességes
ember, üde levélként sodorna vissza a nyárba,
s beteg lelkem rongyként vonszolja be a gyógyszertárba,
még azt kéred tőlem, hogy meg értselek...

S végre itt a nap, amikor boldogan
veszítem el könnyeimet a pipacs-vörös tájban,
most küldesz értem, mert nélkülem belehalsz a vágyba,
mi lesz majd veled? Hát én sem kérdelek...