Gligorics Teru:  Lidérc

Mit-sem-ér kikeletben megnyugodva,
már lejtőjén indulunk el a nyárnak,
s a végén bizony bennünket nem várnak
májusok, s a tél is csak vonakodva.

Múltjaink is már összevissza égnek,
itt hamu, ott meg már csak puszta lelkek.
Szép gyermek évek, mely világba lengtek?
Az emlékek is nyugovóra térnek.

Rendben van, hiszen így kell ennek lenni,
mi elmúlt, nem lehet utánamenni,
nekem ismeretlen már ez a tavasz,

vénségében tanulja meg az ember,
az a lidérc nyom, amit hetykén egyszer
célba vettünk és meghúztuk a ravaszt.