Nem tudok írni már
Nem tudok írni már, nem fog a ceruza,
repdes a gondolat hol ide, hol oda,
névtelen érzések rámákba szegezve
szótlanul bámulnak sarkokba, egekbe,
nem tudok írni már, elnémult ajakkal
szenvedek, álmodok, sosem-volt szavakkal.
Nem tudok írni már, múzsám rég elhagyott,
álom, a remény, s a holnapom is halott,
néma a gondolat, néma a csendem is,
illatos alkonyat csábít is meg nem is,
hidegen hagy minden harmatos napkelet,
ez a nyár, s az ősz is, tőlem már elmehet...
Ha tudnék írni, bár nem fog a ceruza,
van még egy kis falu, elmennék tán oda,
leírnám kis padom, s az akác illatát,
és azt a kis hidat, átmennék rajta, át!
Átmennénk újra a virágos hegytetőn,
de fejfád itt pihen, s elhagyni nincs erőm...
|
|