Ájtatos az én anyósom
Ájtatos az én anyósom, a templomban ül,
persze nálunk, faluhelyen, nem volt egyedül.
Senki nem ült soha mellé, szája be nem állt,
túlbeszélte a plébánost mikor prédikált.
Békanyál ül a házamra hogy ha vizitál,
pláne mikor közbelépést, segélyt licitál.
Mondtam is már az asszonynak, ördög vigye el,
nem kántálok én biz neki, de nem hiszi el!
Egyszer aztán úgy döntöttem, jól meg bosszulom,
telhettetlenség a veszted, drága asszonyom,
csapok én még ő kelmének olyan lakomát,
meghízik a pap, a kántor, s az egész tanács.
Másnap éjjel szereztem egy szép kis malacot,
sorvadjak el, ha egy falat abból marad ott!
Töltött fácánt, libacombot, gombás szeletet,
Illatától földig hajol meg az ereszet.
Lesz itt bőven hurka, kolbász, kakaspaprikás,
májjal töltött galamb begy és ki tudja mi más!
Nyúlpecsenye foghagymásan, rántott csirkecomb,
pattog itt majd mindenféle cérna s minden gomb.
El is jött a jó anyósom, sápadt mint a hold,
jaj, meghalok, édes fiam, jaj, megöl a gond!
Mi baja van jó anyósom, tudakoltam én,
elkapta tán idejövet a rivaldafényt?
Dehogy kaptam, édes fiam, nagyobb itt a baj,
ha megkapom azt a betyárt, bizony annak jaj,
elcseszték az éjjel tőlem legszebb malacom,
fulladjon meg ki nyeli az első falatot...
Ne búsúljon, édes szülém, van itt malac is,
üljön le kend szépen mellé, jut is, marad is!
Vágott is az én anyósom egy jó darabot,
s hál Istennek, bekapta az első falatot...
|
|