Hazafelé
Gligorics Teru: Hazafelé
Már nem soká fog a csillag tündökölni odafent az égen, lassan elfut az éjszaka, s lám, én még az utcát járom ébren. Kis kocsmákból az emberek hazafelé dülöngélve járnak, s boros szájjal dúdolgatnak búcsú dalt az elköltöző nyárnak.
Mozdulatlan az éjszaka, csontváz-fákon levél már nem rebben, alattuk egy fiatal pár elveszve az örök szerelemben... Kóbor kutya üres szeme nem vetődik rá segítő kézre, ha valaki járna is itt, ahogy máskor, most sem vennék észre...
Hajnalodik, sűrű harmat hull az útra, fejemre s a fákra, gyenge ír a bennem égő, olthatalan, örök szomjúságra. Mennék haza, ó, de mennék! repítsetek, repítsetek szárnyak! Jaj, de minek, miért menjek? Odahaza engem már nem várnak...
|
|