Elfeledtelek
Könnyes az égbolt, könnyes a szemem.
Tavaszi napfényben olvadó telek
rohannak patakba, szaladnak velem
feléd, de én már elfeledtelek...
Víg madár dalol rügyező ágon,
szonettet dalol a méh új virágon,
kicsije, nagyja a világnak cseveg,
él még arcod, de elfeledtelek...
Orgona ágon, cseresznye szirma,
rengeteg tegnapért könnyeket sír ma,
fecske a fészkében, s egy ima rebeg,
jöjj vissza, bárki, elfeledtelek!
Hangod s a szemed rónákba szórnám,
hajtson ki újra, de az idő szól rám,
túl késő, hölgyem, már vén lett a gyerek.
Mi volt a neved? Elfeledtelek...
|
|