Hallgat a láncfűrész,
az erdő nem ritkul tovább,
esznek a legények,
nem lopják a fát.

Nem szól sehol magnó,
se ócska gramofon.
A Csend kezem lefogja,
bénultan hagyom.

Hallgatásomnak Ő
az őre és a foglya,
pókhálószállal  befon.

Írni nem tudok, hát
leteszem noteszem;
majd ha lehull a béklyó,
megint előveszem.

Előveszem talán,
pár perc múlva majd megint,
de ez a furcsa csend most
engem éberségre int.