A sátorponyva alatt gőz és illatár.
Kinyitott a lacikonyha, várva vár.
Serceg a kolbász, pirosló pecsenye,
hurka hatalmas halma  fénylik,
szőkén mosolyog a pékné kenyere;
sós uborka mereng savanyúan…le vele!
Férfiasan krákogunk a pálinka után.
Előttünk már telimérve a borospohár.

Aztán bőszen falunk, ki amennyit bír,
szánk szélén megcsillan, lecsurran a zsír.
Roppan a kenyérhéj, de foszlós a béle,
lassan ránk terül a mennyei béke.
Ez most már a miénk! El nem veszi senki!
Jönnek más vendégek, tessék továbbmenni!
Dolgozik a lacikonyha, várva vár.
A ponyva alatt forró gőz, fűszeres illatár.