Szunnyad a nádas, álmos a kálmos,
Karcsú bugákat ringat a szél.
Vízfodor símul a parti fövenyre,
Száraz levelekhez szelíd szél beszél.
Öreg varjú károg, kiszikkadt szipirtyó,
Csendben megfeddi a zsombék, a szittyó:
Ily korán nem kell a lárma, a zaj!
Nyűgös vadász lépdel az éjszakai lesről,
Puskát emel rád és megvan a baj!
Elhallgat a varjú, csak gombszeme fénylik,
csillogó tollán szánkázik a fény.
Pünkösdi pirosban, frissen mosott hajjal
Betoppan a hajnal, a kis égi lény.