Csókod édes mérge,
mint a kígyómarás
vérembe szivárog
ó, kéjes harapás!
és ereimben lüktet
tűzforrón és fájón
nem volt íly sűritett
fájdalom e tájon;
nem volt ily gyönyör sem
mióta utoljára
márvány combjaid közt
vágyódtam a mára
átkozva a búcsút
a gyötrelmes feledést;
vágyván a kéjre
s az édesbús szenvedést
a pokolba kívánva…
kívánkoztam vissza
a megreccsenő ágyra
hol éjről éjre
lihegtem, haldokoltam
és kebledbe arcomat fúrva
az élvezetbe belefúltam.
Hörögtem közben:
Ó, Léda, te céda!
Rakd szét a lábadat nekem!
Mert életem, halálom,
élvezetem
már csak tebenned  találom…
Te vagy szerelmem, életem,
gyönyöröm, és halálom…