Perzselt levelek hullanak a földre,
ki emlékszik már a nyári üdezöldre?
A hőségben száraz por szaga száll,
fészkén gubbaszt az eltikkadt madár,
késik a  megváltó fuvalom…
csak apránként, betűről-betűre gyűlik
az írás a kockás papíron.
Kellemes a nyár, ha ülsz egy teraszon,
helyetted csak a pincérfiú izzad,
reméli, elmegy végre már a vendég,
hisz poharában elolvadt rég a jég
és végefelé jár már úgyis a szezon.  

Alvadtvér színű bodzát
érlel a nyárvégi nap.
Ónosan izzó eget kémlelek,
a hőség tarkómra csap.
Már indulnak is lefelé
a zsírosfényű, sósízű cseppek,
gerincem patakmeder.
Kútvizet innék, de a láncon
régóta nem csüng veder.