A parti sétányon nem jár senki már.
Ki akarná kidugni az orrát is akár?
Lepergett a szezon, nincs tóparti parti,
a lányok sem vetkőznek, csak a fák,
és eltűntek a piacról a kofák.
Nem szól a rock, sem a prímás hegedűje,
a tánciskola felől a fandangó dallama,
a tavon se kószál finndingik raja,
s a kongó büfében már nincs semmi kaja.
Csak egy mísz csaposlány szidalmazza
öccsét, aki felhajtotta elől hagyott fröccsét.
Aztán ő is megbékél, vagy csak belefárad;
kiül mellém, együtt bámuljuk a tájat.

A tiszta kék eget, a hófehér felleget,
az álmoszöld, most tengernek tűnő,
hullámzó vizet, mely hattyút ringat
és lármás kacsákat (vagy száztizet).