A köd befészkelődött bokraim alá.
Nyűgös, mert a bágyadt nap paplanját cibálja.
A szurdokban szél fúj recsegő harsonát.
Kezdődik nemsoká November búcsúbálja.
Pőrén állnak már a lombhullatók,
csak a tiszafák viselnek komor zöldet.
Vaskos avarszőnyeg, lépésre cuppanó,
takarja be óvón a tetszhalott földet.
A csupasz ágak közt most rigó nem trillázik.
Csak dolmányos varjak keringenek némán.
(Csendben üldögélek a bánatos verandán.
Túl kéne már lépni e késő-őszi témán)