Szél borzolja gyönyörű haját,
elszabadult tinccsel küzd a pici kéz.
Szív alakú száján csöpp mosoly,
ahogy a váratlan hódolóra néz.
Sívó homok szürcsöl így esőt,
mint hálás szemeim e látomást,
tudom, ő lesz imádatom tárgya,
hogyan szerethetnék bárki mást?
Vadul ver szívem, a vérem lobog,
míg csodálom szép szeme tüzét,
se holt, se eleven nem vagyok,
üldözném már, mint Diana szüzét.
A szenvedély kohója ontja lángját,
mit megjelenése bennem felszított;
orkán se oltja ki már e máglyát…
sosem lesz helyén kihűlt samott.
(Hirtelen kocsi fékez, hosszú limuzin.
A lány bepattan, egy cseppet se rest.
- Felhúztam magam azon a vén buzin!
- Húzzunk innen, igyunk egy felest!)
