bezárt ablak előtt áll egy öregember
vagy talán tolókocsiban ül
vaksi szeme ködös múltba réved
a kopár szobában  magány hegedül

nem tudni mire vár, nem tudni mióta
télen, nyáron, ősszel ugyanaz a nóta
szólhat a szívében bánatosan

ugyanaz a dallam, ugyanaz a strófa
hallgatja minden nap, hallgatja mióta
hogy sír a hegedű, hogy harsog a flóta

mindig ugyanaz a gyűlölt melódia
mióta a kórházban maradt a kisfia
peregnek a napok peregnek hónapok
egyszer majd kinyitja a sötét ablakot

és akkor elhallgat fülében a nóta
ami beleragadt s hallgatja azóta