Ó, jöjj el, szent Tavasz!
A jég alól vizet, humuszból
virágot fakassz!

Arcunkat simítsa
lágy fuvallat végre,
ne ónszürke hófelhőt
űzzenek az égre
dühöngő vad szelek!

A hidegkék hajnalt
színezd égőpirosra,
és szálljanak fel
cserfelő fruskák,
bimbózó lányok
a villamosra!

Zsenge keblük, mint a rügy,
legyen duzzadó, kemény,
hogy a férfiszívben is
sarjadjon új remény!

Sápadt arcunkra
könnyű kézzel
új rózsákat fess,
és intézd el,
hogy a menzán
legyen friss zöldségleves!