Feltüzel, mint a bólé,
ha süt a nap, csordul a hólé
és lánykák futnak a bolt felé
széltől pirosan.

Ragyog az égi kékség
és illatozik a sarki pékség,
a polcokon friss kenyér párolog;
fütyörészik a mester vidáman,
látja, kenyere kelendő.
”Ne faljad még forrón, te kölök,
belesajdul ám a bendő!” 

Csak egy banya zsémbel, morog,
de mindenki mosolyog rajta;
hiszen maholnap, nem sokára,
fecske-csicsergéstől hangos a pajta.