Téli varjak gyűlnek a száraz jegenyén
a jéggel vont ágak összeverődnek;
apró szemű havat terelget a szél,
takarót vet oda a didergő földnek.

Üvegpáncél alatt súrlódó patakvíz
áramlik sebesen, kiutat keresve;
de nem süt a nap, hogy a melegével
csöpögést csalhatna jégcsapos ereszre. 

Jégbörtönben rab marad a víz,
a hóban kusza vadnyomok gyarapodnak,
a konok vadásznak igazi pata-kvíz.  

Téli varjak gyűlnek a száraz jegenyén,
hideg szobában búsul két öreg legény;
fogy a bor, a remény, a vigasztaló szavak,
az égből is csak károgások hangzanak.