Halogénlámpák sárga fénye
birkózik a kinti köddel. Végül
a fény sűrű homályba fúl.
Állok az ablakban, görnyedt háttal,
megfáradva, álmatlanul.
A kávé íze még a számban, agyamban
tegnapi gond kereng. Jó volna,
ha visszatérne néha
az a régi biztonság, a rend.
Mikor az ember szerény jelenből
lassan fényesedő jövőbe nézett…
s nem érdekelte, hogy magasan felette
milyen is az uralkodó nézet.
Hisz tudta már, vele úgyse törődik
semmilyen ideológia. Őt csak az izgatta,
mire jut majd a kis család, lánya és fia.
És most itt van a jövő!

De ne politizáljunk!
Ezzel csakveszélybe
sodorja az ember a kenyerét,
így csak halkan morog
s a hajnali sötétben
szorítja ökölbe tenyerét.