Fényjáték
Kajuk Gyula/Trendo: Fényjáték
A sötét padláson szemét fölemelte
és a cserepek közti résen
bevágó fénysugárban
a porszemek táncát figyelte,
mint egy ámult kisgyerek.
Valami bekattant agyamban,
mint egy öreg lakat
és éles emlékként megmaradt
az a tünékeny, banális pillanat,
amint a lány fénysugárba néz,
s a fény reá melegen vissza...
csillog a perc, mint a sárgaréz
az arc kontúrja olyan tiszta...
Meleg szemének rebbenését látom,
amint megáll a pillanat mindörökre,
mint a magányos utas, mozdulatlan,
a rohanó idő ablakának dőlve.
|
|